Minden, ami szép és jó (vagy csúnya és rossz)

Igen, valamit már illene írni erről a filmről, most, hogy több, mint egy hét telt el a megtekintése óta. Nem könnyű, mert ha értelmesnek akarok, tűnni, akkor...Hm...na jó, ezt inkább hagyjuk, mert nem fog menni. Legalábbis amíg az INLAND EMPIRE-t próbálom "elemezni", addig semmiképpen. Valahogy azért mégis össze kellene szednem a gondolataimat, hiszen mégiscsak a kedvenc rendezőm legújabb alkotásáról van szó. Mert azt hiszem, David Lynch most már első számú kedvencemnek tekinthető, tehát letaszította a trónról Tim Burtont. (Azért az utóbbinak is jut még bőven hely a szívemben, egyébként is roppant szoros volt a verseny.)

Szóval...Az biztos, hogy az INLAND EMPIRE hatással volt rám, mivel egészen a Manson koncertig vezető helyet foglalt el a gondolataimban, hogy vajon miről is szólhatott pontosan, illetve, hogy fontos-e egyáltalán megértenem, hogy mit láttam. A tény, hogy megterhelő időtartama ( három óra) ellenére nagyon élveztem, már önmagában elég ahhoz, hogy megállapítsam, jó filmere váltottam jegyet. Megtekintése közben végig színesebbnél színesebb gondolatok kavarogtak a fejemben és valahol mélyen éreztem, hogy egyszer meg fogom érteni. Ez egyenlőre nem következett be, úgyhogy a közeljövőben tervezem az újbóli megnézését. Persze mindez nem azt jelenti, hogy teljesen hülyén jöttem ki a moziból, mert azért van pár homályos elképzelésem arról, hogy miről is szólt. Csak egyenlőre nem vállalkoznék bővebb filozófiai fejtegetésekre. 

Hogy egy kis ízelítővel szolgáljak azok számára, akik nem tudnak semmit erről az alkotásról, elárulom, hogy az  idősíkok össze-vissza ugrálnak, van benne pár lengyelül forgatott jelenet, valamint nyúlfejű emberek. (Vagy embertestű nyulak, nézőpont kérdése.) Látszólag még Lynch-től is szokatlanul zavaros kép tárul azok elé, akik nem sajnálják az időt erre az érdekes utazásra. Belátom, hogy ez a kevésbé edzett, illetve nem Lynch-en nevelkedett emberek számára elég irritáló lehet. A mögöttem ülő pár például komolyan szenvedett, és ennek gyakran hangot is adtak. A legmókásabb az volt, amikor egy ponton a film már majdnem véget ért, de aztán mégsem, majd tényleg. Na, akkor kiakadtak. Az utolsó jelenet előtt ugyanis elsötétült a vászon, mire a hátam mögül megkönnyebbült sóhajok hallatszottak. Aztán meglepő (egyesek számára sokkoló) fordulatként tovább folytatódott a történet, mire a meggyötört nézők egy része elkezdett nevetni, amihez szégyellem, de én is csatlakoztam, mert tényleg vicces volt. Pár perc múlva azonban tényleg fellélegezhettek azok, akik már a film felénél is a mozi elhagyását fontolgatták. Én magam nem forgattam a fejemben efféle lépéseket, bár az néha eszembe jutott közben, hogy talán csak a lepke álmodta az egészet. Foglalkoztatott az a kérdés is, hogy a Laura Dern vajon be tudja-e néha csukni a száját, mert úgy vettem észre, hogy ez a három óra alatt nem nagyon fordult elő.

Első Lynch filmnek semmiképpen nem ajánlom az INLAND EMPIRE megtekintését. Rajongók toborzására abszolút nem alkalmas, hiszen még a fanatikusok közül is volt, aki megingott a megtekintése után. Engem ez a veszély nem fenyegetett, de azért elgondolkodtam rajta, hogy valóban ennyire rá vagyok-e kattanva Mr. Lynch-re, hogy még ezt is meg tudja etetni velem. És úgy tűnik, igen. Hiába, menthetetlen vagyok. Pedig az én agyamat igencsak próbára teszi, ha egy filmben nincs tíz olyan perc, amíg lineárisan halad a cselekmény. A szürrealizmus mibenlétének szemléltetésére viszont tuti, hogy tökéletesen alkalmas ez a mű. De reménykedem, hogy majd felfogom, mert eddig a mester minden filmje esetében sikerült a bravúr (persze csak ami a lényeget illeti, de szerintem nem is szükséges minden apróságra pontos magyarázatot keresni).

Emlékszem, elsőre a Mulholland Drive is teljesen megfejthetetlennek tűnt, aztán csak összeállt a kép. A múlt héten néztem meg nyolcadszor, és imádom. De visszatérve az INLAND EMPIRE-re, azt hiszem, jövő kedden ismét megtekintem. Minden furcsasága ellenére újra és újra látni szeretném, és nem azért, hogy marha okos legyek, hanem mert olyan különleges hangulatot teremt, amilyet ritkán élhet át az ember manapság.