Hála az égnek, hogy vannak olyan nemeslelkű hősök, mint EasyDate09, akik feltöltik a Youtube-ra az egész szigetes Placebo koncertet. A videókat nézve újra átéltem az egészet, és az a véleményem, hogy:Jeee, jeee, jeeejeee, jeee! Vagy valami ilyesmi.:-)

Bár nem a legtökéletesebb szögből készültek, de a minőségük első osztályú. Ez azért is jó, mert az embernek alkalma nyílik nagyobb figyelmet fordítani azokra a részletekre, amelyek a helyszínen elkerülték a figyelmét a kellemes kábulat, vagy csupán a hallásbeli hiányosságai miatt. Ilyen például Mr. Molko próbálkozása, ami arra irányult, hogy elmondja a bűvös "Jó estét, Budapest!" mondatot.  Ebből én akkor mindössze annyit értettem, hogy "Budapeszt", ahogy beszámolómban is említettem. Persze volt bennem némi gyanú, hogy magyarul próbált beszélni, de olyan gyorsan történtek az események, hogy nem volt időm elemezgetni a jelenséget.Most viszont itt van, nem csalás, nem ámítás, mindenki meghallgathatja a rögtön a Battle For The Sun előtt elhangzó bűvös szavakat:

Lehet nevetni! Valahol a koncert során elhangzott egy kísérlet a "köszönöm"-re is, de az már annyira torzra sikeredett, hogy jobb, ha nem reklámozzuk.:-))

A For What It's Worth vége felé (egészen pontosan 2:33-nál) pedig láthatjuk azt a bizonyos repülő bigyót, amiről már valószínűleg sosem fog kiderülni, hogy micsoda:

Mivel ez egy amolyan videómutogatós bejegyzés, folytatom is a sort a Breathe Underwater-rel, ami a legközelebb állt a szívemhez, hiszen nagy meglepetés volt, hogy játszották, és úgy éreztem, Brian addigra már nagyon belejött a buliba és élvezettel biztattab a közönséget az őrjöngésre. (Sikerrel.:-)))

Végül pedig Molki beszéde a Song To Say Goodbye előtt, amiben tényleg nem volt semmi extra, de nekem akkor is jól esett. Persze, persze, sablonszöveg a  "micsoda remek közönség" (a South Park Jimmy-je is megmondhatja:-)), de tudjátok, az, AHOGY mondta...Az tényleg kedves volt.:-)

"It's really good to be here tonight." Hogy ez mennyire édes volt! (Ide most képzeljünk lebegő rózsaszín szívecskéket, és akkor kaphatunk némi képet arról, mi van a fejemben, höhö.)

A Sziget utáni általános lehangoltságot némileg megtörte a két új videóklip megjelenése, bár egyik sem lett világbajnok, de azért elmennek. Az Ashtray Heart-ban ismét egy erősen lánykás Briant köszönthetünk, de az állandó villogás, meg lüke effektek miatt sajna nem sok látszik belőle. A többiekből meg még kevesebb.

A The Never-Ending Why kedves kis animációs videójában meg csak egy pillanatra jelenik meg a "zenekar", de talán jobb lett volna, ha kihagyják őket, mert a Placebora távolról sem emlékeztető figurák csak rontanak az egyébként kellemes összképen. Annak megértésében viszont ez a filmecske sem segített, hogy mitől buddhista dal a TNEW...

Végezetül meg kell említenem Molki nemrég keletkezett új hajviseletét, ami talán nem túl praktikus ( én úgy látom, hogy eléggé a szemébe lóg ), viszont...hm...szerintem elég csini.:-)

Hát nem szép az élet?:-)