Korábban már ajánlottam itt a fiatal rendező, Jaross Viktória darabját, de akkor még én magam sem láttam. Később szívesen írtam volna róla, de ez különféle okokból elmaradt. Miután vasárnap ismét megtekintettem, itt az ideje, hogy pótoljam korábbi lemaradásomat.
A történetet Pedro Almodóvar Patty Diphusa című könyve ihlette, ami egy fiktív pornósztár kalandjait meséli el a madridi éjszakában. Az előadás ehhez, valamint Almodóvar egyéb műveihez csak lazán kapcsolódik, egyes motívumokat, karaktereket átvéve. Maga Patty Diphusa, a „nemzetközi szexszimbólum, vagy ha úgy jobban tetszik, nemzetközi pornósztár” a Hernádi Judit által alakított M.M., a munkájába kissé belefásult pszichiáter másik, merészebb énje, aki néha kommentálja az eseményeket, esetleg tanácsokkal látja el a főszereplőt. Egy interneten megjelent kritika szerint M.M. férfi, de ez nekem nem tűnt fel. Nem tudom, mire alapozza ezt a szerző, én másodszori megtekintésre sem gondoltam erre. Van ugyan egy jelenet, amikor megkéri titkárnőjét (Erdei Juli), hogy öltözzön be szexis takarító ruhába, de ez számomra még nem bizonyíték. Almodóvar-nál kedvelt téma a homoszexualitás, szóval lehet, hogy hősünk is rendelkezik ilyen hajlamokkal.
Akár férfi, akár nő, M.M. már eléggé unja munkáját ahhoz, hogy egyetlen igazi szórakozás számára a pácienseknek adott becenevek kitalálása legyen, hétköznapjainak monotonitását a reggeli rituálék és párbeszédek szó szerinti ismétlődése érzékelteti. Évek óta dolgozik ugyan egy könyvön, az azonban csak nem akar egésszé összeállni, így a hírnév helyett maradnak a betegek, és a titkárnő, akinek M.M. még a nevét sem jegyezte meg közös munkájuk – feltehetően hosszú – évei alatt. Ebből a helyzetből az öcs (Szanitter Dávid) megjelenése zökkenti ki a nőt, a fiatal srác ugyanis találkozott egy producerrel, aki filmet szeretne készíteni vele. A forgatókönyv megírásához azonban M.M. segítségére is szüksége van, aki némi unszolás hatására bele is megy a dologba.
A film fő vázát a páciensek történetei alkotnák, amik napjaink jellemző problémáit tárják elénk. A pornósztárból filozófussá (majd riporterré) lett Kathy Von Etica (Kovács Vanda), az operaénekes édesanya által elnyomott és megalázott Little Posszá (Fodor Annamária), a halott felesége emlékétől szabadulni képtelen taxis (Király Attila) apró történeteit a forgatókönyvírás során M.M. kiszínezi, és a munkafolyamatot kísérő álmok és látomások lassan felszínre hozzák saját rég eltemetett emlékeit, elhallgatott bűneit.
Mindezt táncbetétek, és jó zenék (köztük két ismert ária) tarkítják, az egyik legmegrendítőbb pillanat, amikor az operaénekesnő (Huszár Anita) az Ave Mariát adja elő. De nagyon jó az almodóvari hangulatot erősítő Esperame en el Cielo címú dal is, amit Berki Szofi énekel gyönyörűen. Némely kicsit szürreális jelenet David Lynch-et is eszembe juttatta, nem tudom, ő is hatott-e a rendezőre, vagy csupán én képzelem bele, de ez talán nem is számít.
Az alakítások között igazi gyöngyszem Kakasy Dóra Szinderellája, aki ugyan csak egy rövid monológot ad elő megromlott kapcsolatáról, azonban annyira humorosan és hatásosan, hogy egészen biztosan megmarad az emlékezetünkben. Kovács Vanda szokás szerint állati csinos, és játéka is meggyőző az elmélkedő, helyét kereső Kathy szerepében. Szanitter Dávid figurája nekem néhol kicsit sok volt, talán nem kéne ennyire erőltetni a sztereotip homokos karaktereket. Végül, de nem utolsósorban Hernádi Judit sikeresen tölti meg élettel az enyhén Woody Allen-i figurát, úgyhogy rá sem panaszkodhatunk.
Összességében nagyon jó kis darab ez, és sajnálattal hallottam, hogy egy időre ez volt az utolsó előadás. Remélem, a jövőben még felújítják valamikor, mert kár lenne, ha nem láthatnánk többet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.