Mert Notting Hill-ben véletlenül nem azt a kertet fotóztuk le, ahová a filmben Hugh Grant és Julia Roberts bemászott, hanem a vele szemben lévőt.
Ha ezt nem teszem jóvá, egész életemben kísérteni fog.
Aztán ott volt az a kis utca, ahová teljesen véletlenül tévedtem be a Grosvenor Street-en sétálva. Újra meg akartam keresni, de aztán sosem jutott rá idő.
Utolsó nap, amikor már tudtam - de nem fogtam fel - hogy hazajövünk, egy olyan gyönyörű parkon mentünk keresztül a Highgate Cemetery-be vezető úton, hogy az ott töltött rövid idő alatt teljesen valószínűtlennek tűnt, hogy még aznap repülőre szállunk, és az egésznek vége.
Szeretném, ha a buszoknak újra lenne emelete, ahová felszaladhatok, és aminek lépcsőjén számos balesetközeli helyzetet élhetek át.
Szeretnék a Gherkin előtt egy padon fekve Placebot hallgatni.
Szép, nagy parkokat szeretnék, tóval, meg vicces madarakkal.
Jaj, de nagyon hiányzik!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Jayville 2008.11.24. 23:04:50
Biztos jó lehetett én is elmennék egyszer már.