Mindössze tizenöt dalból állt a műsor, amelyek a következők voltak:
If I Was Your Vampire
Disposable Teens
mOBSCENE
Tourniquet
Are you the rabbit?
Irresponsible Hate Anthem
Sweet Dreams / Lunchbox
The Fight Song
Putting Holes in Happiness
Heart-Shaped Glasses
The Dope Show
Rock Is Dead
The Reflecting God
Antichrist Superstar
The Beautiful People
Az If I Was Your Vampire-rel indított, amitől azonnal a megfelelő hangulatba kerültem. Ahogy elkezdődött az előadás, olyan jó érzés töltött el, hogy el is felejtettem a végeláthatatlannak tűnő "művészuras" várakoztatást, ami gyanítom, nagyon is része volt a show-nak.
Meglepő módon az Antichrist Superstar albumról volt a legtöbb szám, egészen pontosan öt. Kicsit úgy éreztem, a válása után Manson ismét el akarta engedni magát, és visszatért a korábbi, ijesztőbb énjéhez. Az egész előadás is a régebbi (2005 előtti) koncertfelvételekre emlékeztetett a gyakori földön fetrengéssel, basszusgitáros enyhe molesztálásával, illetve feldöntésével, valamint szeretett Mansonunk külsejével. Na, persze nem volt olyan súlyos a helyzet, mint amikor vagdosta magát, vagy felgyújtotta a dobszerkót, de a legutóbbi turnénál lényegesen erőteljesebb volt a műsor. A legelső dal közben például egy hatalmas késben végződő mikrofonnal hadonászott az ő szeretett rajongói felé, ami ijesztően valódinak látszott. Örültem is, hogy nem az első sorban álltam, ahol igencsak fenyegetve érezhették magukat az emberek. Szerencsére ezt az eszközt később lecserélte egy hagyományos mikrofonra, így mindenki fellélegezhetett.
A következő számomra emlékezetes rész az volt, amikor egy gigantikus széken vonaglott az Are You The Rabbit? közben. Utóbbi egyébként szerintem nem túl jó szám, de a vele együtt járó „tornagyakorlatok” roppant izgalmassá tették. Az új lemezről ezen kívül még két dalt játszottak. Nagyon jó volt élőben hallani a Putting Holes In Happiness-t és a Heart Shaped Glasses-t. Az utóbbi vicces volt, mert közben "bejött" a színpadra egy életnagyságú nőcinek látszó baba, aminek Manson leszedte a fejét, aztán az egyik karját is. A babáról levett szív alakú szemüveget pedig feltette, majd pár másodperc múlva behajította a közönség közé, és na ki kapta el? Nem, nem én. Sajna, a hajrázós csávó volt a szerencsés, hogy pukkadna meg! Na, persze nem irigylem tőle. (De igen.) Az Antichrist Superstar alatt a művész úr ezúttal nem tépte szét a Bibliát, helyette inkább diszkréten lángra lobbantotta. Hm...Erre nem mondok semmit. Az utolsó dal a Beautiful People volt, ami közben egészen közel jött hozzánk, tőlem kb. két karnyújtásnyira...Húúú, de jó volt! Őrjöngött a nép, ahogy kell.:-) És a legszebb, hogy közben nem is nyomtuk agyon egymást!
Nagyon-nagyon élveztem a koncertet, és látszólag Manson is egész jó hangulatban volt. Néha még puszit is dobott, ami megható lett volna, ha nem köp utána mindig egy embereset. Szokás szerint keveset beszélt, a vizes palackokat meg két korty után elegánsan elhajította, hadd örüljön a nép. Egyetlen problémám a műsor rövidsége volt. Rengeteg számot hiányoltam, amik nagyon jók lettek volna (pl. The Nobodies,Great Big White World) de inkább hagyom a szokásos telhetetlenségemet, és próbálok elégedett lenni azzal, amit kaptam. Sajnos nem videóztam, mert féltem, hogy gond lesz, úgyhogy kénytelen vagyok mások alkotásaira támaszkodni. Itt van néhány remek - NEM SAJÁT - kép ízelítőnek, ezeken eléggé para a késes mikrofon:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.