Kíváncsi vagyok, vajon van-e még az országban olyan ember, aki szerint A nagy fogyás című műsornak bármi köze van ahhoz, amiről állítólag szólnia kellene. Na, jó... Egy kevés azért akad...Néha mutatják, ahogy kövér emberek izzadnak, illetve egy-két snitt erejéig azt is, hogy valami roppant egészséges izét esznek, mérsékelt lelkesedéssel. Ja, és csúnya dolog lenne megfeledkezni a hihetetlenül hasznos diétás és edzéstippekről - pl. ne egyél csokitortát éjfél után - amiket néha a látszat kedvéért kiírnak a képernyőre két sírós jelenet között.
És akkor el is érkeztünk a show valódi lényegéhez. Sírás. Zokogás. Premier plánban mutatott könnyes arcok zavarbaejtően gyakori mutogatása. Mert a szereplők bizony nagyon szenvednek a családjuk hiányától. Sajnos nem találkozhatnak a szeretteikkel, és még csak nem is telefonálhatnak, hogy a levélírás luxusát már nem is említsem. De miért is? Tudtommal beszélő még a börtönben is van. Akkor mi az oka annak, hogy egy állítólag fogyásról és egészségről szóló műsor idejét 90%-ban az tölti ki, hogy könnyező embereket kell nézni, akik arról beszélnek sűrű hüppögés közepette, hogy mennyire elvislehetetlen Mucika, Gézuka és Blöki hiánya? Talán azért zárják el őket a családjuktól, mert ők akadályozzák a fogyást? Ebben az esetben nagyon rossz hírem van. Ha a család hizlal, akkor sajnos soha többé nem láthatják őket, amennyiben meg akarják tartani az ideális súlyt. Vagy valami más áll a háttérben? Esetleg ez is csak egy gagyi valóságshow, csak éppen kövér emberekkel? Nem, erre gondolni sem merek. Az nagyon szánalmas lenne.
A másik idegesítő vonása ennek az egésznek, hogy ha meg is emésztjük azt, hogy minden ok nélkül eltiltották a versenyzőket a szeretteiktől, el kell viselnünk, hogy ezt a tényt még erősen túl is dramatizálják. Rengeteg ember van, aki kénytelen ilyen vagy olyan okból távol lenni a családjától, sokkal hosszabb időre is, mint a műsor szereplői. Erasmusos diákok, külföldön munkát vállalók, katonák... hosszasan lehetne sorolni. Nagy részük tíz hétnél jóval tovább kénytelen nélkülözni a szeretteit. Akkor mi is ebben a műsorban a tragédia? Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy nem érezhetik emiatt rosszul magukat, vagy nem pityereghetnek néha. Csak azt ellenzem, hogy állandóan arról van szó, hogy ez mekkora szenvedéset okoz szegény versenyzőknek, és a múltkori "kísértéskor" még oda is ültették eléjük a kint maradt szeretteiket egy üvegfal mögé, hogy hosszan elnyújtva mutathassák, ahogy vívódnak: -Vajon megegyem, a gombócot, és akkor megölelhetem Mucuskát, vagy ne egyem meg és legyek iszonyatosan nagy mártír? Igen, ez a kedvenc elemem a műsorban. A kísértés, ami tulajdonképpen ismét nem arról szól, hogy meg tudják-e állni a zabálást. Ugyanis ha arról szólna, akkor egyszerűen kitennék eléjük a finomságokat, és várnák, hogy mi történik. De nem, nem! Kedves üzeneteket kapnak, miszerint aki a legtöbb sütit eszi, az találkozhat egy szerettével, vagy láthat egy képet a kutyájáról, ilyesmik. Nevetséges.
És a hülye párbajok...
És a kiszavazósdi...
És...Na, hagyjuk is. Kár volt ennyi szót vesztegetni erre az egészre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.