Lassan egy év telt el a Corinna Fugate művészetével és a hozzá fűződő kapcsolatommal foglalkozó írásom óta, és ez az idő számos változást hozott mindkettőben. Az egyik legfontosabb, hogy azóta megjelent a Snow White című legújabb album, ami az Undertow hangulatát viszi tovább, kicsit változatosabb, néhol rockosabb hangzással színesedve. A halott kedveshez fűződő érzéseken kívül már egyéb témákat is érint, például az egyes barátokban való csalódást és az ebből eredő dühöt, amelyet megbocsátással próbál feloldani. Szerintem ez az eddigi legjobb lemez, nem véletlen, hogy a rajongók száma rohamosan növekszik, és a Myspace-en Corinna már komoly sztárnak számít. Hiába, el kell ismerni, hogy ez a közösségi oldal ha sok másra nem is, de ingyenes reklámra tökéletesen alkalmas, ahogy ezt egy másik blogban is kifejtették, egyéb elmés megfigyelések mellett.

A kettőnk kapcsolatában sajnos némi visszalépést érzékelek, tekintve, hogy jó ideje nem reagált már egyetlen megnyilvánulásomra sem. Próbálom ezt a hódolók nagy számának és a kapott üzenetek/kommentek tetemes mennyiségének tulajdonítani, de néha már mindezek tudatában is feltűnő az, hogy mennyire keresztülnéz szerény személyemen. Nagyon remélem, hogy ennek nem az az oka, hogy időközben a kereszténnyé vált Corinna nem akar egy magamfajta reménytelen Marilyn Manson rajongóval barátkozni.

Ugye nem erről van szó?